Negyvenesek ......................................... Elérted? Megérted!

A tetoválásba burkolt bőr, nem olyan mint a hurkolt
Sir!

Ízig vérig nő,
szabad hájjal él
veborozik.

Diszkassz a bótban: Vevő: - Terhes a cica? Olyan nagy a hasa. Válasz: - Nem. Herélt kan.

-------------------------------------------------------------------------------

SZáguldás fészBukk SZerelem

(Porsche Parafrázis)

http://www.youtube.com/watch?v=Xaoq5fPB2vg

http://www.youtube.com/watch?v=je8VtCSTUSY&feature=related

"SZBSZ, SZBSZ, SZBSZ,

SZBSZ, SZBSZ, SZBSZ,

száguldás fészbukk szerelem

száguldás nem megy ez nekem

száguldás óóóóóóóó

2x

Lájkoljunk, élvezd a pizsamát

Ramonként, és bájto-okon át

Lúzer! hülyít az éj,

Izzik, felsistereg a gép,

Érzem szédítő, vad mámorát...

Csetszoba,füstöl a gigabájt,

Gyorsabban! vonz a nagy ideál,

Szikrázik a dilettáns,

És egy komment oly elegáns,

Dorian Graaaaay,

Tükre hatááár...

Random utakon, édes szerelem,

Ékes szavak után kefélünk,
Felbőg a motor, rajtad van a sor,

mit akarsz bébi, csak egyszer élünk,

Minden bugos, a fészbukk felhőn,

Ontom magam a mélben,

Két szem sugara bent a gépben,

Szájtol,posztol a térben ...

SZBSZ, SZBSZ, SZBSZ,

SZBSZ, SZBSZ, SZBSZ

Most csetelj, majd szét vet az erő,

Mellettem az ágyon avatar ő,

Esztelen e rohanás,

Hajrá, megtörhet a varázs,

Ha a valóság, nem elbűvölőőőő...."

(Miss Ányi Kanga - MÁK)

--------------------------------------------------------------------------------

Török vendéglőben így kérd étked: poszt humusz, baklava. 

Önimádat: EP Fertődön ül a kastélyban, kockás szövetel letakart asztalon tortát eszik.

Poszt poszt állapotban vagyok.

Nem véletlenül mondta Max Weber a bürokráciáról, amit mondott. Magyarországon mindez hatványozottan igaz.

Menyétcsoki

Ha alapvetően kifordítva látom a világot, és a zoknit koszos felével veszem a talpamra, (szóval a varrás van kívül), akkor saját szemszögből helyesen cselekedtem.

Lájkot nékik! A jó ötletre fogékony Attilának és precíz munkatársainak! Még sok-sok ilyen vállalkozást honunkban!  Bizony, bizony mondom néktek menjetek a Club Regattába hotelvendégnek! Ez most komoly, semmi szóvicc, ismerősöm nem ad bóvlit! 

Ha nagyon padlón vagyok, a padlófényező szer segít az önfényezésben? Felmossam magam vajon véle?

Beömlött a kádba egy pohár padlófény. Holdfény helyett.   

Arcomon a mosoly, sohasem volt komoly. 

id.entitás zavaraival önállóan küzdött. 

Mától új arc a cégnél. Megérkezett metaBodri a kutyakompresszor. Eszik, dolgozik, pihen. 

Tegnap épp ideje volt lecseréltetni a téli gumikat. Egy hajnali defekt is motiválta a tettet. 

Derrida Meridán ver Idán. 

A hibernált rabok azt hitték a villanykapcsoló megfelelő állásától kiszabadulhatnak, pedig csak egy random rejtvény részei voltak. 

A rettegett hős
nős tény
hogy
nem evett
főtt őst.

Mostanában sűrűn előfordulnak a magyar mondatokban emberkék. Esetleg emberzöld, vagy emberlila, de miért pont emberkék?

Szorokint szikrázó
Napon olvasni perverz
ió
vakáció.

A körúti villamos lépcsőjén
ketté tört egy réteske
(élete)
...dereka
san
dán vajat köpült a Ján
os.

Itt a déli parton olyan a Balaton, hogy fészbukkolni lehet száraz kakofon.
Borokon.
Üdvözlőlap 2011. nyár.
gyár
totta
Kanga 

Litván István cickány híján
verebet
reggelizett.

Jól bejáratott depressziómat válság miatt eladnám, vagy vidámabbra cserélném.

- Lúzer vagy, mondtam magamnak. A többiek meg azt hiszik, h vicces.
- De legalább jól szórakoznak. -Legyek inkább egy megkövesedett kocka?
- Nem mindegy? Úgyis mindannyian a kopor sóba vagy a hamvasz tóba jutunk.

Jó reggelt! Missányi Kanga vagyok.
Azaz
Miss Ányi Kanga
-MÁK-

Eltávozás:
- Olyan samsásan érzem magam ma reggel -mondta az állllamellllnök.
- Puha lett a gerinced és nem tudsz lábra állni nép előtt?
- Pontosan. De nem tudom, mit tegyek.
- Vezeklésül kússz négy szigetkört, aztán álmodd magad a realitásba.

A 42 éves áglegény szerint ő még csak 26 lelkében. Amúgy alig néz ki 50-nek. A tüdeje meg 85-nek a napi 2 doboz kátránytól. 

A kínaiak már a spájzban falnak. Kötvényt.

Macskaka parásra ébredni. (Szeretünk Áfonya! különösen hajnali 4:13-kor)

- Fiatal vagyok és bohó.
- Én meg Fiattal és bohém.
- A bohémságod miben jelenik meg?
- A Bohéméletben.
 …
 És a bohó fiatal hobó Fiattal belehajtott a hóba. 

... a szomorú fűz alatt domború szűz ült, és a lobogú tűz …
... zel játszott ...

Kerti partit lakásban tartani kínzás.

Kozmetikusok! Mi lesz a narancsbőrrel? Átkeresztelik?

Gyári Áron névvel ne menj luxustermékeket forgalmazó salesmunkásnak!

Ma a múzeumőrök csak 3x szóltak rám az Albertinában: 1. amikor megcsörrent a telefonom, 2. amikor fotózni akartam, 3. amikor egy Picasso képet ceruzával ki akartam igazítani.

Bejött a házba reggel egy hiúzformátumú macska. Ezzel 5-re emelkedett a nálunk bulizó és részben nálunk kosztoló fenevadak száma. Embereket is szívesen látunk vendégnek! 

Perverz e nyári hőben télire fát hasogatni? Vagy szorgalmasság és előrelátás?

A hír az Albertinában ért utol. Lichtenstein, Kubler után válogattuk a shopban a képeslapokat, ahogy szoktuk, amikor csörrent a mobil. Számítani lehetett rá, az orvos nem nagyon reménykedett, előző nap ingatta a fejét és nem jó irányba. Pakolunk, mondtam a lányoknak és indulás haza. Kétszázötven kilométer keletnek.

A kórházba aznap nem lehetett bemenni. Négynapos szünet volt (megállt az élet, szó szerint...), máskor ünnep most téblábolás. Ténfergés, ki-be kapcsoltam a számítógépet, könyvekben lapoztam, figyelmem elkalandozott. Még a sport, - ami pedig mindig segít - se hozott nyugalmat.

Napokig aztán hetekig, ez a tompa bódultság ült az agyamon.

- Mintha elzárták volna a könnyeimet, mondtam aznap éjszaka Spárgának, egy barátomnak, aki mihelyt meghallotta a hírt, üzent: szólj, ha kellek.

Kellesz, válaszoltam és este tizenegykor már az Andrássy út szombat esti forgatagában kapaszkodtam a kezébe.

Beszélgettünk mindenféléről, de a gondolataim máshol jártak: jól emlékszem arra a napra - hét éves lehettem - amikor egy napsütéses vasárnapon, ellenfényben áll az ablaknál és szentségel, szidja az időt és magát, hogy nem indultunk el reggel túrázni. Késő délelőtt volt már, kisütött Nap, mi meg itthon darvadoztunk. Anyám és én, sőt még a kutya is meghúzta magát, és tudtuk a vasárnapjaink ezentúl megszámláltatnak. (meg voltak azok már korábban is számlálva) és edzettünk lélekben a a hajnali kelésre. Így is lett. Ettől a naptól kezdve nem volt megállás, ha esett, ha hó, ha jég, ha fújt, menni kellett.

Nyolcadikos lehettem már, amikor lázadni kezdtem az atyai szigor ellen, de addigra már nem volt az a tinidiszkó meg művházklub ami az erdők és hegyek szeretetét ki tudta volna billenteni belőlem. Megingás volt ugyan, nem mondom, és próbálkoztam mélyebbre is jutni, - barlangokba- meg magasba hágni, - sziklákra - de aztán évek múltán maradtam a biztonságosnak hitt vízszinten. (Ami ugye nem volt mindig vízszintes.) Na, nem egészen, de azokra a meredélyekre apám is nagyon büszke volt.

Aztán a gyerekeim születése után pár évvel futásra, bringára meg úszásra váltottam, meg ezek furcsa egyvelegére, akkor megnyugodott. Nagyatádra is lejött szurkolni, amikor először lettem vasember.

A pénzt használni kell - mondta és nem szórni. Ez az életfilozófiája megkeserítette gyerekkoromat (ahogyan én is megkeserítem az én gyerekeimét, és majd ők is az övükét). Amikor iskolába jártam, hiába voltunk osztályidegenek, (értsd maszek) és a osztályilag (értsd: nyolcadikbé) legjobban kereső család, márkás farmerről és menő cuccokról nem írhattam kívánságlistát karácsonyra. Miért nem lettél inkább kamionsofőr?- kérdeztem, mire a lakonikus válasz az volt: jobb, ha most tanulod meg, hogy nem a márkás farmertól és cipőtől leszel menő.

Talán megtanultam. Bár, hogy mitől leszek menő, azt máig sem tudom.

Arra tanított, hogy alkotni öröm. Miközben egy fogaskereket reszelt. Ugyan nem értettem mitől kerül egy vasdarab munkálkodásától eksztázisba, és ebben az irányban esélye sem volt irányomban. Azért alkottam ezt-azt, látta ő is, hogy a közös pont ebben kimerül és nem erőltette tovább, hogy felfedezze bennem a lappangó gépészt. Visszatérve a gépelemre (nem én gépelem), kezébe vette a megmunkált munkadarabot, és azt mondta: mialatt ez a manifesztum létrejön, megszűnik az idő és a tér. Rendben van, nem egészen így fejezte ki magát, de évek és évtizedek múlva is eszembe jutott ez a mozdulat. Apám nagyon szerette a munkáimat, a kiállításaimat, és azt is ő találta ki néhány éve, hogy a cég bejáratát díszítsük képekkel. Hadd legyen a komor lépcsőház vidám.

Örült és büszke volt, amikor öt éve átvettem a családi üzemet, már látta, hogy más területen évekig feltaláltam magam hátszél nélkül, kivájtam, - kiskanállal ugyan -, amivel ellavíroztunk. Egy vállalkozó bölcsész, vagy bölcsészvállalkozó - melyik a jobb, beszélgettünk a létről és a semmiről a teraszon üldögélve.

Hangosan nevetett - hetedikes lehettem, vagy nyolcadikos - amikor meséltem, hogy az iskolában azt tanultuk, ha nagy szovjet testvéreknél az áruházban mindenki annyit vesz magához, amennyire szüksége van. - Intő lesz?- kérdezte. Ja - válaszoltam - kommentáltam a tézist. Aláírom - és megsimogatta a fejemet.

Később - voltak vitáink is. Nem filozófiai bár néha nem tudta követni mit szeretnék, (bevallom én se tudom sokszor követni magamat), nem a világról, ott hasonló volt a vélemény.

Legyen annyi elég, hogy nem értettünk mindig egyet, és akkor az enyhe kifejezés. Aztán lehiggadtunk, és csak ültünk, hallgattunk. Békében egymással és a világgal.

Aztán az utolsó félévben a betegsége mindent megváltoztatott.

Megbeszéltünk, hogy hamarosan sakkozunk, de közben lehullt a függöny.

Részemről vastaps.

Massányi Kinga
 

Negyvenes lettem, már vagy fél éve. Ez azért még nem akkora különlegesség,         mondhatnók, hogy blogot, vagy pláne szájtot kelljen indítani. Nemzedékem naponta   lesz negyvenessé, más korokban is szintén naponta alkulnak a harmincasok   negyvenessé. Akkor mégis miért?

Akárhogy is nézem fordulópont volt az életemben. Vártam a napot, rózsát kaptam a   barátaimtól, negyven szálat. Munka közben ért a születésnap, vállalkozókkal töltöttem   azt  a hétvégét, de reggel stílusosan 40 percet futottam. Nem 40 kilométert, arra aznap se idő, sem alkalom nem volt, azt megtettem 12 nappal korábban.

 (lásd itt: http://www.sportandbusiness.hu/node/8)

Szóval átléptem a bűvös határt, egy kedves ismerős fotót is készített rólam: íme:

Akkor már motoszkált a gondolat, hogy  papírra kellene vetnem  a gondolataimat. Talán, kiváncsiak rá mások is.

A mi korosztályunk épp a határ, a tecnika vívmányait, csecsemőként még nem az anyatejjel szívtuk magukba, de sokan időben, gyorsan, rugalmasan váltottunk. (Sőt, sajnos sokan nagyon rugalmasan, és nagyon gyorsan.) Voltak akik, nem bírták a tempót, megrekedtek,bent rekedtek, visszasírták a rendszert, de voltak akik mindent feledtek és nem számít a múlt, karriert építettek. És voltak a kompok, középutasok, ezt is akarták meg azt is, billegtek ide, s oda, család is, karrier is.

Szóval elég tarka népség vagyunk, színes mint egy kifestőkönyv,  bal oldala. A jobb oldalra nekünk kellett a színeket felvinni és nem volt muszáj utánozni az előrenyomott colorokat.

És miért még? Egyre több helyen olvasom, főleg "nőbutító" magazinokban (csak annak hívom, az agyonretusált, csillogó vágykeltő lapokat, amely a nők frusztrációját és kisebbrendűségi érzését hivatott fokozni), hogy harmincasként is nézhetünk ki jól.

Hát jól kinézünk, ha már harmincasként is " kinézhetünk elég jól". Le vagyunk írva? Egy magazin lapjaira, mindenképpen. Negyvenesként mit szójunk?

Írjuk le magunkat? Egy blogra feltétlenül, azonban szvsz nem járt még el felettünk az idő... de ne is maszkírozzuk magunknak húszévesnek, az ugyanúgy nem áll jól.

Szóval, hölgyeim,  és uraim,  maradjunk csak negyvenesek.

Tartsatok velem, tegezhetelek ugye?  A korosztályomat. Legalább tíz évig! Akkor majd átblogolunk az ötvenesek oldalára. :-)

Addig is...! :-)))